Fiatalok mentése a kábítószer hálójából

Amikor 2004 júliusában megalapítottuk a Poverello Alapítványt, a kuratóriumi gyűlésen meghatároztuk tevékenységi területeinket. Céljainkat négy csoportba osztottuk: 1. az emberbaráti segítségnyújtás, azaz emberbaráti tevékenység, 2. a ferences szellemiség terjesztése, 3. az ökumenizmus, valamint az emberek közötti béke és 4. a környezetvédelem. Már kezdetben láttuk, hogy környezetünk nem szentel kellő figyelmet korunk és társadalmunk egyik nagy csapására, a kábítószer-függőségre. Ennek ellenére dicséretes módon léteznek különböző kezdeményezések, amelyek a megelőzést tartják céljuknak. Ennek fontosságát mi sem vonjuk kétségbe, de mi úgy döntöttünk, hogy a konkrét, bajba jutott személyekkel való törődést választjuk. Amikor megismerkedtünk a MondoX, valamint később a Cenacolo közösségekkel, ez arra ösztönzött bennünket, hogy a szerbiai történelmi egyházak közül elsőként 2004. november 11-én beindítsunk egy drogrehabilitációs közösséget, a Poverello-Tau közösséget.

Sem a kezdet, sem a későbbi működtetés nem volt és jelenleg sem könnyű vállalkozás. Ezzel a tevékenységünkkel tulajdonképpen a lehetetlent próbáljuk lehetővé tenni. A szakemberek ajkáról gyakran elhangzik, hogy a drogfüggővel már úgy sem lehet mit kezdeni, számára nincs mentség. Bennünket azonban éltet az a meggyőződés, hogy Isten senkit sem hívott véletlenül erre a világra, hanem egész szeretetével minden egyes személyt átölel, valamint biztat bennünket a zsidó népi bölcsesség egyik mondása, amely szerint ha egy embert megmentettél, megmentetted az egész világot. A fent említett közösségek tapasztalataiból viszont azt is látjuk, hogy minden nehézség, kudarc, újrakezdés ellenére van értelme a sokszor szélmalomharcnak tűnő küzdelemnek.

Az induláshoz nélkülözhetetlen segítséget nyújtott Svetozar Kraljević ferences atya, a međugorjei Irgalmas Atya (Milorsdni Otac) közösség lelki vezetője és a felügyelete alatt működő közösség tagjai. A nagy távolság és más szervezési okok miatt azonban kétszeri átszervezés után 2006 szeptemberétől önállóan működtetjük a közösséget.

Módszerünk

Amikor egy szenvedélybeteg valamelyik hozzátartozója, vagy ritkábban maga a beteg hozzánk fordul, megkezdődik az előkészület. Az előkészületi találkozókon részletesen megtárgyaljuk és tájékoztatjuk az érintetteket arról, miben áll a közösségi gyógyítás. Az előkészület nem meghatározott ideig tart, hanem személytől függ, hiszen az ember nem sorozatgyártás terméke, mindenki másmilyen. Az előkészület idején két fontos dologról kívánunk meggyőződni: hajlandó-e a kábítószerfüggő elfogadni egy ilyen rehabilitációt, és a szülő vagy a hozzátartozó akar-e együttműködni velünk. Amennyiben mindkettőről meggyőződtünk, akkor a jelölt a végső döntés előtt próbanapokat tölt a közösségben, hogy lássa, mit vállal.

A szülők feladata nem szűnik meg fiúk elhelyezésével a közösségben. A közösség nem vállalja át szülői hivatásukat. Velük rendszeres havi lelkinapot tartunk, hogy ők is gyermekükkel együtt tovább növekedjenek emberségükben, rájöjjenek min kell változtatni, mit nem jól tettek, és hol kellene megtalálni a megfelelőbb cselekvés forrásait.

A közösség tagjai különböző személyiségformáló tevékenységet folytatnak. Mivel a szenvedélybeteg értékrendje helytelen, a közösségi cselekvések keretében épít ki magában új értékrendet. Tulajdonképpen átrendezi életét, s a cél az, hogy olyan erőssé váljon, hogy a közösségi élet után mindig egyértelműen nemet tudjon mondani a szernek, amitől függött. A szenvedélybeteg nem fizikailag, hanem elsősorban pszichikailag függ a drogtól, alkoholtól…

A gyógyítás időtartamát előre nem tudjuk. Ajánlatos az öt év tartózkodás a közösségben, de átlagban legalább három év szükséges. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ennél rövidebb idő nem hozza meg a kellő eredményt.

Sokan beszélnek és félnek attól, hogy a közösség tagjai spártai módon élnek. Ha a kábítószerfüggő oldaláról nézzük a dolgot, akkor ez igaz. A közösségben például meg kell tanulnia lemondani (nincs drog, alkohol, dohányzás – a tv is csak meghatározott időközökben); rá kell szoknia a pontos napirendre; meg kell tanulnia elfogadni és tisztelni a másikat olyannak, amilyen; dolgoznia kell, hogy ráébredjen az alkotás örömére és az ember egyik életfeladatának szükségességére; gyakran kell végeznie – egyénileg vagy a közösség előtt – önvizsgálatot, hogy meglássa erényeit és gyengeségeit, részt kell vennie a napi imán és bibliai elmélkedésen. E téren hálásak vagyunk azoknak a lelkipásztoroknak, akik besegítettek a lelkiség elmélyítésébe: Marko Forgić, Marinko Stantić atyáknak, valamint a jelenleg is besegítő helyi plébánosnak Palatinus István és Harmath Károly atyáknak.

Mindezek és a közösségben alkalmazott más módszerek a kábítószerfüggő számára kíméletlennek tűnnek, mert ő rászokott a maga hamis és hazug világára, amelyben csak önmagának és saját kényelmének élt. A valós világról már akkor lemondott, amikor a bódító szerek mellett döntött. A visszatérés pedig igen fájdalmas és hosszú folyamat.

Közösségünk egy Horgos melletti bérelt tanyán székelő, állandó növekvő közösség. Tagjai maguk irányítják életüket a helyi felelős közösségvezető és Brajer Greta úrhölgy, külső referens vezetésével. A közösséggel kapcsolatos minden kérdéssel elsősorban hozzá fordulnak az érdekeltek (belépési szándék, a közösség barátainak vagy jótevőinek látogatása, riportok vagy interjúk készítése – a szülők és hozzátartozók bizonyos ideig nem látogathatják gyermeküket, hogy nyugalomban tudjon önmaga felé fordulni és önmagán dolgozni).

A közösség törekszik arra, hogy megteremtse az anyagi feltételeket a mindennapi élethez. A kívül állónak viszont tudnia kell, hogy a kábítószer-függőség betegség. A beteg embertől pedig sohasem várhatjuk el, hogy önellátó legyen. Szüksége van a mi segítségünkre. Anyagi téren is, hiszen a beteg fiatal betegsége alatt idegileg és anyagilag is tönkre teszi a családot. Az már nem tud segíteni, vagy legjobb igyekezet ellenére is csak korlátozott mértékben. Társadalmi szinten még nincs megoldva az effajta gyógyítás támogatása – pedig a gyógyítás egy közösségben sokkal olcsóbb a hagyományos, de sajnos rendre eredménytelen orvosi kezeléstől – s ezért mi kizárólag jótevőkre, szponzorokra számítunk. Olyan emberekre, akik szentnek tartják az életet, és szívügyüknek az Embert.

Nem soroljuk fel mindazokat az intézményeket és egyéneket, akik eddig is segítettek, mert biztosan valakit kifelejtenénk. 2006. január 28-án a közösség számára fellújított ház felszentelésekor külön diplomával köszöntük meg a szabadkai Fidelinka-pékség, a horgosi Egészségház, a zimonyi Lipaks, a Dél-bácskai börtönigazgatóság, a Vojvodinašume adományait. A ház lakhatóvá tételéhez a Tartományi Egészségügyi és Szociális Kérdésekkel Foglalkozó Titkárság és a Cor Unum pápai segélyszervezet, a belgrádi Apostoli Nunciatúra révén, nyújtott jelentősebb anyagi eszközöket, amelyeket berendezésre és építésre használtunk fel. Ezért Őexcellenciája Eugenio Sbarbaro urat kértük fel, hogy szentelje meg a felújított épületet. A ház védőszentjévé Isten szolgáját, II. János Pál pápát választottuk.

Ha akarjuk, ha nem a jövőn is gondolkodnunk kell. A közösség létszámbeli gyarapodása új kihívások elé állít bennünket. Reméljük, hogy belátható időn belül a közösség már meg tudja termelni az élelmiszert (a múlt év decemberétől az adakozóknak köszönhetően például baromfit és apró jószágot nevelnek), de gondot jelentenek a különböző kiadások (tisztálkodószerek, bérlet, villany, szerszámok, bérek stb.), amelyek nélkül nem maradhatunk fenn. A helyiségek bővítését tervezzük, mert júliustól már ebbe a házba nem tudunk újabb tagokat felvenni, a ház befogadóképessége jelenleg csupán 20-22 személy!

 

A Tau Közösség a függőségtől való gyógyítás szolgálatában 

A Poverello Alapítvány – szem előtt tartva az igényeket – Tau közösségek alapításába kezdett. A Tau Közösség rendeltetése a függőségi betegségekből való gyógyítás. Ebben a kezdeményezésében az Alapítvány minden téren szorosan együttműködik és támogatását élvezi a medjugorjéi ferencesek vezette Milosrdni Otac (Irgalmas Atya) szenvedélybetegség gyógyító közösségnek, mely már mintegy két évtizede sikeresen gyógyítja az érdeklődőket. A Poverello tapasztalatcserét folyat más hasonló nemzetközi intézményekkel és több évtizedes tapasztalatukra épít. A Poverello-Tau közösség nem kísérletezik, hanem pozitív tapasztalataikra épít, és alkalmazza – bevált és sikeres – módszereiket. 

Az Élet értelmének a felfedezése

A Tau Közösség az Élet közössége. A Tau Közösség az Élet közössége. Befogadja az embert bajaival, nehézségeivel, ellentéteivel és be nem teljesült vágyaival.

A Tau közösség

• tiszteli az embert, támogatja, javítja, lelkesíti;
• segíti az ember önismeretét, önelfogadását, javulását és változását;
• segíti az egyént, hogy jobban együtt tudjon élni más emberekkel az ideológiai, vallási, kulturális és politikai másságok ellenére is.

Tau közösség: a cél az egész ember gyógyítása

A Tau Közösség mellett csak szabadon és tudatosan lehet dönteni. A közösség csak így képes segíteni az eltévelyedett, támogatást váró embernek.

A Tau közösségben nincs meghatározott gyógyulási idő. A szenvedélybeteg (a kábítószertől, alkoholtól függő ember) esetén nem beszélhetünk „felépülési időről, receptekről, időről, kritériumokról” a megszokott értelemben. A cél ugyanis az egész ember gyógyítása, ami megköveteli, hogy szem előtt tartsuk az egyén élettörténetét, szokásait, képességeit és lehetőségeit. Mindez kizárja annak lehetőségét, hogy előre meghatározzuk a „gyógykezelés, a felépülés” időtartamát. A szenvedélybetegnek a rabságból meg kell születnie az életre. Ehhez időre van szükség.

A személyiség visszaállításának különböző szakaszaiban meg kell tanulni kezelni az emberi kapcsolatokból származó nehézségeket, az önértékelést, az egyéni jellem értékelését, a bizonytalanság legyőzését, meg kell tanulnia dönteni az életeszmények és -elvek mellett. Mindez azt is jelenti, hogy az idők és a módszerek személyfüggőek. 

Megbékélés az élettel

A Tau közösségek abból a meggyőződésből jöttek létre, hogy a kábítószer élvező egzisztenciális válságban szenvedő személy, ezért a közösség olyan légkört teremt, amely az élettel való megbékéléshez vezet.

Az eszmények kiemelése, önmaga és mások tisztelete által a fiatal ösztönzést kap, hogy keresse az alapvető emberi – egyéni és társadalmi – értékeket, amelyekre mint alapra újraépítheti életét. A közösségben azonban tilos minden politikai pártoskodás, nemzetieskedés és vallási kényszer.

Fegyelem és tanulás

A fegyelem nélkülözhetetlen támasz a törékeny, a függő és az önirányításra képtelen személy számára. – A fegyelem világosan megfogalmazott, szigorú és egyszerű: tilos a kábítószer, az alkohol, a dohány, a pszichére ható nyugtatók, a rádió, a tévé, a telefon, az Internet használata.

A tanulás értelme a mentális mechanizmus újbóli aktivizálása a többéves megtorpanás után. A közösségfelelős megbízásai közé tartozik, hogy segítse az egyén személyi fejlődését. A kulturális programok mindennaposak.

Alkotás és munka

A munka nem gazdasági, hanem nevelői jellegű ezért a közösség tagjai munkájukért nem kapnak semmilyen anyagi juttatást. A munka a gyógykezelés egyik eszköze, s nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az egyén egyensúlyt teremtsen a „kötelesség” és „jog” között, hogy ösztönözze a benne lakó „homo fabert”, és hogy segítsen az alapvető önbizalom megszerzésében. A különböző termelői munkák (asztalos, építész, virágkertészet, konyhakertészet, földművelés, szakácsság) mellett a művészeti ágazatok is kifejezésre jutnak (festészet, szobrászat, kézimunka, verselés stb.).

Életfelülvizsgálás

A közösség tagjai folyamatosan felülvizsgálják életük és közösség felelőseivel való kapcsolatban munka, tanulás, étkezés, szabadidő közben és a hálószobában. – Fontos betartani két alaptörvényt: a tiszteletet és az őszinteséget (ami igazi nyílt, testvéri légkört teremt). A közösségfelelős külön is elrendelhet egyéni, csoportos vagy közösségi felülvizsgálatot.

A közösség nem él elszigetelten: gyakran lát vendégül különböző társadalmi réteghez tartozó személyeket, fiatalok csoportjait stb. Ilyen alkalmakkor a közösség tagjai tanúságot is tesznek.

A közösség érettebb tagjait megbízhatják különféle külkapcsolatokkal (bevásárlás, hivatalos ügyintézés).

A közösség maga mint terápia

A Tau Közösség nem orvosi gyógymódok alkalmazásával akar segíteni, hanem „közösség terápiával”, hiszen a Tau Közösség az Élet közössége: felkínál minden segítséget, ami motiválhatja (komoly, állandó önvizsgálat) a belépő egzisztenciáját. 

Út a szabadságba

Nem könnyű szabad embernek lenni. A szabad ember saját kezébe veszi sorsát, önállóan dönt, az értékeket választja. A szokás rabsága különösen veszélyes rabszolgaság, ezért a közösségben nincs cigarettázás, alkoholfogyasztás, zenehallgatás. Helyettük az olvasást részesítjük előnyben. Az Ember problémáival kapcsolatos kérdésekre pedig közvetlenül a forrásból merítünk választ, s nem a tévéből, újságokból, Internetről (mert ezek rendszerint befolyásolhatók, és szennyezik az embert).

Az imádság mint erős támasz a gyógyulás útján

A közösség tiszteletben tartja minden vallási meggyőződését, mégis hatásosan támogatja azokat, akik, hisznek, és akik hitük révén tudják, hogy az imádság kiváló eszköz, hogy az ember újra magára találjon. A szabadság útjára lépett hívő Isten segítségére számít, és Istenre az igazi megszabadítóra támaszkodik, aki számára semmi sem lehetetlen.

Belépés a Tau Közösségbe

Kezdetnek a belépő teljes mértékben szakít a külvilággal, hogy könnyebben tudjon összpontosítani önmagára és új környezetére. A telefonkapcsolat a közösség felelőse révén lehetséges, de az is csak kivételes esetben. A találkozás a családtagokkal elvileg minden 4-5 hónapban lehetséges, ha azt jónak találja a közösség és a közösségfelelős. A közösség tagjáról a családtag minden hónap utolsó szombatján kaphat szóbeli felvilágosítást, ha személyesen megjelenik a családtagok találkozóján.

A közösség tagjának gyógyulása érdekében, a tag áthelyezhető másik, azonos módszereket alkalmazó közösségbe, hogy másképpen szembesüljön önmagával.

A közösségben való tartózkodás teljesen ingyenes. A közösségbe legalább két megelőző, ismerkedő beszélgetés után kerülhet be valaki. E beszélgetések folyamán az érdeklődő megismerkedik a közösség céljaival, szabályaival, napirendjével, a közösségi élet alapvető követelményeivel. Az érdekelt csak akkor számíthat felvételre, ha kész elfogadni a feltételeket, és ha kellően szilárd elhatározást mutat.

A közösséget csak biztos eredmények felmutatása után hagyhatja el. A közösség segíti a társadalomba való újbóli bekapcsolódásban (a külkapcsolatok visszaállítása, belső felkészítés, tanfolyamok). A közösségből való elbocsátás az érintett, az érintett családja, a közösségfelelős és a közösség összehangolt döntése alapján történik.

További információk kaphatók a Domus Pacisban (Horgos, E-75-ös út, 7 km-re a magyar határtól) lakó Tau közösség vezetőitől.