Szebb jövőt a gyerekeknek

Alapítványunk a 2006 nyarán szinte kész tények előtt találta magát: be kell indítani a gyermekvédelmi programot, mégpedig gyermek napközi otthon megszervezésével. Úgy tartjuk, hogy az életben semmi sem véletlen, és hogy Isten azok elé áll küldetéssel és feladattal, akikről feltételezi, hogy hajlandók vele együttműködni.

Böjte Csaba ferences testvér múlt év eleji látogatása Szabadkán felkavarta az itteni vizeket is. Vreckó Marisztella gunarasi tisztelendő nővér levélben kereste fel a Magyarországon a „2004 ÉV Emberévé” választott erdélyi ferencest, aki jelenleg is mintegy másfél ezer védtelen gyermekről gondoskodik Erdélyben, különböző szintű intézmények keretében. A levelezésből tett lett. 2006 szeptemberében a belgrádi apostoli nuncius közvetítésével az Olasz Püspökkari Konferencia adományából megvásároltunk egy házat Dreán, és átalakítottuk a gyermekek napközi otthonává. A magyar gyermekeket felkaroló háznak a Lurkó nevet adtuk.

A Lurkóház 2006 október közepétől fogadja a rászoruló gyerekeket, akiknek egy része már ott volt és besegített az előkészületi munkálatokba. A kezdeményezésnek nem célja, hogy kivegye a nehéz családi körülmények között élő gyermekeket a rendszerint anyagi gondokkal küzdő családból, hanem hogy segítséget nyújtson a családnak és a gyermeknek egyaránt.

Nem tartjuk feladatunknak, hogy az ítéletbíró szerepét játsszuk. Az emberi szívet ugyanis csak az Isten és részben maga az érintett egyén tudja megítélni. Nem is élünk abban az illúzióban, hogy léteznek tökéletes emberi helyzetek. Baj és gond mindenütt és mindenkinek az életében adódhat. Nem ítélni kell, hanem szeretettel felemelni az elesettet.

Az ártatlan gyermek nem hibás, ha nehéz helyzetbe kerül. Másrészt az élet ajándék és feladat. Isten adja, nekünk szereppé kell tennünk.

A Lurkóházban kisebb-nagyobb rendszerességgel megjelenő 10-16 gyermeknek segítünk a tanulásban, a higiéniai szokások elsajátításában, a szociális beilleszkedés fejlesztésében és nem utolsó sorban a rendszeres táplálkozásban. Az iskolából a ház védencei a Lurkóházban gyülekeznek, majd Buszia Ibolya szakácsnőnk főztjét majzolják, ezek után Huzsvár Csík Ildikóval, a ház felelős nevelőjének önfeláldozó és lelkes segítségével és felügyelete alatt elkészítik a másnapi házi feladatot. A délutánra marad egy kis idő játékra, vagy akiknek haza kell menniük, azok hazamennek, hogy szüleiknek segítsenek. A munkamegosztás keretében Dömötör Szilárd a ház gazdasági ügyintézőjeként és külkapcsolati referensként tevékenykedik. Rácz Szabó Irén nyugalmazott pedagógus pedig napról-napra, önkéntesként, készségesen besegít Ildikónak, hogy a lurkók minél szebb eredményt tudjanak felmutatni. Bizonyára, hogy mindennek nagyon örül a helyi, „óvónéni”, Csepcsik Veronika, aki mielőtt még sejteni is lehetett volna, szinte imahadjáratba kezdett helyi lelkes baráti körének tagjaival együtt, hogy megfelelő megoldást találjanak a falu nehéz sorsú gyermekei számára.

A Lurkóház segítség akar lenni a helybelieknek, s ezért hálásak vagyunk, hogy mind a helybeliek – élükön Freckó Ferenc plébánossal – mind az óbecsei községi vezetők mellénk álltak és támogatnak bennünket, és támogatásukkal üzennek, hogy az irigység, az emberi butaság, a segítséget elfogadni nem akarás ellenére is kitartóan végezzük hasznos munkánkat.

Meg vagyunk győződve arról, hogy a szeretet győzni fog. A gyermekeinknél látható eddigi haladás is már ezt bizonyítja. A gáncsoskodóknak és azoknak a hangja, akik még nem fogták fel, hogy saját gyermeküknek lehet szebb jövője, el fog némulni.

Szebb jövőt akarunk a gyerekeknek, mert akkor a mi jövőnk is szebb lesz.

Ebből kifolyólag tovább álmodunk. A Lurkóházat szeretnénk kibővíteni, hogy megfelelő körülmények között tudjanak növekedni lurkóink.

 

A Lurkóház ma - a felelős nevelő godnolatai

 A Lurkóház már egy hónapja működik Dreán. Délelőtt takarítunk, főzünk, adományokat csomagolunk, én pedig ezen kívül feladatokat készítek az iskolások részére. Meg kellett tanulnom a maguk módján szeretnem a hozzánk ellátogató gyermekeket. Mert két egyformának látszó fehér kavics sem teljesen egyforma… Vannak itt szegény sorsú gyermekek, akiket fel kell karolni a tanulásban, éhező csemeték, akik számára a napi kétfogásos ebéd az egyetlen élelem forrása, olyanok, akiknek meleg fürdőre, pár kedves szóra van leginkább szükségük, mert mindeddig a világ árnyékos oldalán hánykolódtak, kis éjjeli látogatók, akik a kapun átugorva érkeznek kényszerű vendégségbe.

Én megrakom a tüzet, befűtöm a fürdőszobát, szétnyitom az ágyat, és minduntalan arra gondolok, mit tartogat még az élet a szőke, barna buksi kobakoknak, a szélfútta, sebes arcocskáknak, a töredezett körmű apró kezecskéknek… De ahogy meglátom szemükben a fényt, amikor kezet, fogat mosnak, odaülnek az asztalhoz, kérnek, ha kell valami, igen, akkor minduntalan rájövök, nem hiába múlik az idő a dreai Lurkóházban. „Kanász marad, kinek nevelője kanász” – ezt már Csokonai Mihály is tudta. Ezek a gyermekek megérdemlik az esélyt, hogy leendő otthonukban is legyen kézmosás, közös ebéd, asztali áldás, s főleg legyen szeretet, mert ha semmi mást nem sikerül átadnom nekik, legalább a szeretet módját tanulják el.

Sőt nem meddő földbe hullott a mag: a fiúk, lányok már tanulnak, törekednek, s haladnak az iskolában is. Mikor egyikük-másikuk leszámol a sikeres ellenőrzőről, felelésről, egy pillanatra elfeledem az előttünk álló telet, az állandóan nyitott kérdéseket, hogy jut-e jövő hónapra is elegendő élelem, hogy lesz-e mit rájuk adnom, lesz-e mivel mosnunk, mosakodnunk. S ahogy a gyermekek a kaleidoszkóp egy-egy szemcséjeként állnak össze színes képpé, a Mikulás-napi műsor verseit mondva, rájövök, hogy valóban apró dolgokon múlnak a nagy kérdések megoldásai. Egy üveg befőtt, egy kis zsák krumpli, néhány fej káposzta, egy zacskónyi ruha, néhány pár lábbeli. Ha csak egy gyermek kap naponta egy váltás ruhát, ha csak a másnapi ebédre jut elég élelem, ha csak a hét végéig fűtünk, már megéri.

S ha télire akad tüzelő, hetente ruha, naponta élelem, a gyermekek is egyre inkább olyanok lesznek, amilyenek évek óta lehettek volna: tiszták, mosolygósak, Isten okos teremtményei. A világ minden sarkából visszhangzik: a fiataloké a jövő. A mi dolgunk olyan jelent biztosítani ezeknek is, hogy a megígért jövőhöz egyenlő joguk legyen egyidős társaikkal. A nevelői lakás ugyan kicsi, de az otthon benne működik. Az áram gyenge. A konyha ideiglenes. A gyermekek erről mit sem akarnak tudni. Bíznak, remélnek, s ezerszeres szeretettel hálálnak meg minden jó szót.

 

Csík Ildikó

felelős nevelő

2006. XII. 6.